Mire jó a szőlőcukor?
A májból a glükóz azokhoz a szervekhez kerül, amelyeknek éppen energiára van szükségük – ha például szellemi tevékenységet végzünk, az agyba, ha sportolunk, akkor az izmokhoz. A sejtek aztán oxigén segítségével „elégetik” a cukrot, és az így keletkezett energiát az adott tevékenység elvégzésére fordítják (például az izomrostok összehúzására és ellazítására). A szénhidrátok valamennyi anyagcsere-folyamatának ugyanaz a végterméke: szén-dioxid (CO2) és víz.
Ha egyetlen szervnek sincs szüksége energiára, a glükóz elraktározódik. Ekkor a májban a szénhidrátlebontás folyamatának fordítottja játszódik le, vagyis a szőlőcukor ismét összetett szénhidráttá, glikogénné (keményítővé) alakul. A glikogén, amely a májban tárolódik, temérdek (százezres nagyságrendű) egymással összekapcsolt glükózmolekulából áll. Szükség esetén ezek aztán megint lebomlanak, és a véráram útján eljutnak azokhoz a sejtekhez, amelyeknek tápanyagra van szükségük.
Az izmok szintén képesek szőlőcukorból glikogént előállítani (izomglikogén), ám csupán csekély mennyiségben. Ez az elsődleges energiaforrás, ha fizikai erőt fejtünk ki. Amennyiben azonban ez nem elég, a szervezet a máj „raktárkészleteit” használja fel. Egyébként a szervezet csupán korlátozott mennyiségű szénhidrátot képes raktározni. A máj általában egy napra való energiához szükséges glikogént, azaz hozzávetőleg 150 grammnyit tárol, bár ez a fizikai megterhelés függvényében erősen változhat. A test teljes izomzata ehhez nagyjából még ugyanennyit tud hozzátenni.
A szőlőcukor mint építőanyag
A glükóz sokrétű feladatainak csupán az egyike az energiaellátás biztosítása. A szőlőcukor sok más anyagcsere-folyamatban részt vevő anyag építőköve, fontos alkotóeleme például a nukleinsavaknak és a fehérjék egyes részeinek.
A glükóz és az egyéb cukrok zsírokkal alkotott vegyületei, a glikolipidek a sejtmembránban találhatók. A sejtmembrán szigeteli a sejtfalat, és összehangolja a rajta be- és kilépő anyagok mozgását, kontrollálja a sejtek kapcsolatát a környezetükkel.
A glükóz a fehérjékkel összekapcsolódva glikoproteineket alkot, melyek hormonként szabályozó szerepet játszanak, antitestként pedig védenek a kórokozók támadásai ellen. A cukorszármazékok a porcszövet, illetve a csontok és a kötőszövet felépítésében is részt vesznek.